Tapolca

A több mint 18 ezer lakosú város, a róla elnevezett medence közepén, ősi közlekedési utak csomópontjában, a síkságból kiemelkedő alacsony hátságon fekszik. Az új kőkor óta lakott hely. Kisapáti felől jövet a Szent György utca, majd az Arany János utca visz a város történelmi központjába, a Templom-dombhoz. Az itt álló plébániatemplomot még Turul ispán emeltette a XIII. sz. első felében, erre utal a déli oldalán levő román stílusú ablak is. A templommal szemközti iskola helyén állt az egykori vár, benne a karthauziak rendházával. Falai ma megmagasítva láthatók. Az alatta levő római kori alapfalon áll Marton László Múltunk című alkotása. Az iskola északi végénél tárták fel a XVII. sz. közepén kibővített vár kapuját, előtte a mély farkasveremmel, amely felett a felvonóhíd állt.

A Malom-tó keleti oldalán álló magas kőfal a tapolcai panteon, amely a város híres szülötteinek emlékét őrzi: Török János 1848-49-es honvédtiszt, Török Antonius Flórián 1848-49-es honvédszázados, Felletár Emil gyógyszerkémikus, Dr. Papp Pál atlétaedző, és Csermák József kalapácsvető olimpikon. A tavacska túloldalán levő barokk Szentkút egykor a Véndek-hegy forrását díszítette.

 

 

 

A Főtérről a Kossuth utcán át jutunk a Kisfaludy utcában levő Tavas barlanghoz, a város legismertebb nevezetességéhez. A Közép-Európában egyedülálló természeti képződményt kútásás során fedezték fel 1903-ban. A település alatt húzódó járatrendszer szarmata-mészkőben keletkezett, a karsztvíz oldó hatása következtében. Hossza kb. 4 km, ebből 2,5 km-nyi ismert. A barlangon átfolyó 0,5 – 4,3 m mélységű patak mintegy 300 m-es szakaszán villanyvilágítás mellett, 1998 óta ismét csónakkal járhatják be a látogatók a különleges föld alatti mesevilágot..